“Sehogy sem jutok zöldágra a beosztottakkal. Ha megmondom, hogy mit csináljanak, akkor az a baj, ha őket kérem meg, hogy találják ki, hogy mit tegyünk akkor meg az. Vezetőként sohasem tehetek jót az embereimnek?”
Ez a kérdés merült fel a minap egy partneremmel beszélgetve és ezen a kérdésen rágódva merült fel a szituációs vezetés elmélete.
Az optimális arány a vezető iránymutatása és a csapat részvételével való döntéshozatal között számos tényezőtől függ, például a szervezeti kultúrától, a munka természetétől, valamint az egyes csapattagok képességeitől és tapasztalataitól. Az alábbiakban néhány jól ismert vezetési elméletet és megközelítést említek, amelyek segíthetnek a kérdés megválaszolásában:
1. Szituációs vezetési elmélet (Situational Leadership Theory)
Ez az elmélet, amelyet Paul Hersey és Ken Blanchard mutattak be, azt javasolja, hogy a vezetőknek a csapatuk és a munkafeladatok érettségi szintjétől függően kell változtatniuk vezetési stílusukat. Ez négyféle vezetési stílust javasol:
Irányítás (Telling): A vezető világosan irányít és dönt, amikor a csapattagok kevésbé érettek vagy tapasztaltak.
Eladás (Selling): A vezető iránymutatást ad, de magyarázatot és további információt nyújt a döntések mögött, hogy a kevésbé érett vagy tapasztalt munkatársak jobban megértsék az irányt.
Részvétel (Participating): A vezető egyenrangú partnerként vonja be a tapasztaltabb csapattagokat a döntéshozatalba.
Delegálás (Delegating): A vezető delegálja a döntéshozatalt a magasan érett és tapasztalt munkatársakra.
2. Demokratikus és autokratikus vezetés (Democratic and Autocratic Leadership)
Demokratikus vezetés: A vezető meghallgatja a csapattagok véleményét, és közösen hozzák meg a döntéseket. Ez a stílus elősegíti az elkötelezettséget és kreativitást, különösen akkor, ha a csapattagok jól képzettek és tapasztaltak.
Autokratikus vezetés: A vezető saját maga dönt és irányít, minimális csapatbeli konzultációval. Ez hatékony lehet gyors döntéshozatalt igénylő helyzetekben, vagy ha a csapattagok kevésbé tapasztaltak.
3. Participatív vezetés (Participative Leadership)
Ez a megközelítés hangsúlyozza a csapattagok bevonását a döntéshozatali folyamatba. A vezető aktívan bátorítja a munkatársakat véleményük kifejezésére, és figyelembe veszi ezeket a döntések meghozatalakor. Ez elősegíti az elkötelezettséget és a munkával való elégedettséget.
4. Transformációs és tranzakciós vezetés (Transformational and Transactional Leadership)
Transformációs vezetés: A vezető arra törekszik, hogy inspirálja és motiválja a csapatot, közös víziót alakítva ki. A csapat együtt dolgozik és közösen hoz döntéseket.
Tranzakciós vezetés: A vezető inkább strukturált, formális megközelítést alkalmaz, konkrét feladatokat és célokat állítva fel. A döntéshozatal gyakran centralizált, de világosan kommunikált.
Ezen elméletek alapján az "ideális arány" a vezető iránymutatása és a csapat részvételével való döntéshozatal között nagymértékben függ a kontextustól. A leghatékonyabb az az adaptív megközelítés lehet, amely figyelembe veszi a helyzet sajátosságait és a csapattagok képességeit.
Remélem, ezek az elméletek segítenek megérteni a vezetési stílusok és megközelítések közötti különbségeket.
A következő alkalommal kifejtjük bővebben, hogy melyik stílust milyen helyzetekben érdemes használni.
Ha szeretnél ezekről többet megtudni, vagy a saját helyzetedben alkalmazni,
akkor keress bizalommal minket és örömmel segítünk!
Trapp Bálint
One Step Ahead csapata
+36709453454
Comments