top of page
Search

Utasítsak vagy kérdezek? - 1. rész

Writer: Trapp BálintTrapp Bálint

Updated: Mar 7

Sehogy sem jutok zöldágra a beosztottakkal. Ha megmondom, hogy mit csináljanak, akkor az a baj, ha őket kérem meg, hogy találják ki, hogy mit tegyünk akkor meg az. Vezetőként sohasem tehetek jót az embereimnek?”

Ez a kérdés merült fel a minap egy partneremmel beszélgetve és ezen a kérdésen rágódva merült fel a szituációs vezetés elmélete.

Az optimális arány a vezető iránymutatása és a csapat részvételével való döntéshozatal között számos tényezőtől függ, például a szervezeti kultúrától, a munka természetétől, valamint az egyes csapattagok képességeitől és tapasztalataitól. Az alábbiakban néhány jól ismert vezetési elméletet és megközelítést említek, amelyek segíthetnek a kérdés megválaszolásában:


1. Szituációs vezetési elmélet (Situational Leadership Theory)


Ez az elmélet, amelyet Paul Hersey és Ken Blanchard mutattak be, azt javasolja, hogy a vezetőknek a csapatuk és a munkafeladatok érettségi szintjétől függően kell változtatniuk vezetési stílusukat. Ez négyféle vezetési stílust javasol:


  • Irányítás (Telling): A vezető világosan irányít és dönt, amikor a csapattagok kevésbé érettek vagy tapasztaltak.

  • Eladás (Selling): A vezető iránymutatást ad, de magyarázatot és további információt nyújt a döntések mögött, hogy a kevésbé érett vagy tapasztalt munkatársak jobban megértsék az irányt.

  • Részvétel (Participating): A vezető egyenrangú partnerként vonja be a tapasztaltabb csapattagokat a döntéshozatalba.

  • Delegálás (Delegating): A vezető delegálja a döntéshozatalt a magasan érett és tapasztalt munkatársakra.


2. Demokratikus és autokratikus vezetés (Democratic and Autocratic Leadership)


  • Demokratikus vezetés: A vezető meghallgatja a csapattagok véleményét, és közösen hozzák meg a döntéseket. Ez a stílus elősegíti az elkötelezettséget és kreativitást, különösen akkor, ha a csapattagok jól képzettek és tapasztaltak.

  • Autokratikus vezetés: A vezető saját maga dönt és irányít, minimális csapatbeli konzultációval. Ez hatékony lehet gyors döntéshozatalt igénylő helyzetekben, vagy ha a csapattagok kevésbé tapasztaltak.


3. Participatív vezetés (Participative Leadership)


Ez a megközelítés hangsúlyozza a csapattagok bevonását a döntéshozatali folyamatba. A vezető aktívan bátorítja a munkatársakat véleményük kifejezésére, és figyelembe veszi ezeket a döntések meghozatalakor. Ez elősegíti az elkötelezettséget és a munkával való elégedettséget.


4. Transformációs és tranzakciós vezetés (Transformational and Transactional Leadership)


  • Transformációs vezetés: A vezető arra törekszik, hogy inspirálja és motiválja a csapatot, közös víziót alakítva ki. A csapat együtt dolgozik és közösen hoz döntéseket.

  • Tranzakciós vezetés: A vezető inkább strukturált, formális megközelítést alkalmaz, konkrét feladatokat és célokat állítva fel. A döntéshozatal gyakran centralizált, de világosan kommunikált.


 

Ezen elméletek alapján az "ideális arány" a vezető iránymutatása és a csapat részvételével való döntéshozatal között nagymértékben függ a kontextustól. A leghatékonyabb az az adaptív megközelítés lehet, amely figyelembe veszi a helyzet sajátosságait és a csapattagok képességeit.


 

Remélem, ezek az elméletek segítenek megérteni a vezetési stílusok és megközelítések közötti különbségeket.


A következő alkalommal kifejtjük bővebben, hogy melyik stílust milyen helyzetekben érdemes használni.


Ha szeretnél ezekről többet megtudni, vagy a saját helyzetedben alkalmazni,

akkor keress bizalommal minket és örömmel segítünk!



Trapp Bálint

One Step Ahead csapata

+36709453454


 
 
 

Comments


bottom of page